2018. december 5., szerda

Az emberek sokféleségéről

Van, akinél a fej az első,
folytatódik nyakban,
hogy következzék a tüdő,
máj, vese sora.
Befejeződik lent, lábakban,
a talpon, előtte még ott a boka.

Mások alulról építkeznek,
mintegy demokratikusan:
két lábon ring a medence és a has,
ezt követi a tüdő, a mellek,
ha nő az illető, és erős (vagy vézna) vállak,
hogyha csak pasas.

Van, akinek a segge az első,
másoknak pedig a hasa,
van, akinek folyton fejére csorog az eső,
és soha sincsen egy huncut vasa,
ez sovány, mint a piszkavas,
az meg ott hömpölyög, szinte elfolyik,
akár a Duna, innen le
Budapesttől egészen Nápolyig
három szoroson, öt tengeren keresztül.

És van, akinek lába nincs,vagy karja,
esetleg szíve nincsen a helyén,
és van, aki kettő, ha mindkettő akarja,
szinte már temegén, nem különböző egyén.
És van aki csonka, egyedüli, társtalan,
bár kívülről nézve egésznek tűnhet,
van, aki fejetlen, elvágva nyakban,
és van, aki embertársaira lövet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.