Azt mondják, az elmém zavart.
Én nem hiszem, hogy ez igaz:
A vers, mit leírok, mind pazar,
és sokaknak nyújt vigaszt.
Ragyogni látom a világot,
amikor nem sötétben vagyok;
éjjel, ha a falon át kilátok,
holdat nézek, meg csillagot.
Az ajtón belülről nincs kilincs,
és ki van párnázva a szobám.
csak kétszer nyílik, mese nincs:
egyszer reggel, egyszer délután.
Ketten lépnek mindig be hozzám:
mindkettő fehérbe öltözött.
Még csak meg sem mozdulok tán,
egy zubbony máris megkötözött.
Néha másik szobába visznek.
Egy asztal előtt ülök csöndesen
majd, huszadszor, nem értem, minek:
megint elmesélem egész életem.
Nem lenne itt bent baj,semmi:
jó a társaság, és jó a koszt.
Csak az ajtón ne kéne kimenni:
a vétel odakinn mindig rossz.
