Roma vagyok. Meg zsidó, meg néger.
Én vagyok a kiirtott indián.
Az én házamat döntik széjjel,
ha utat vágnak egy délután.
Ma már öt helyen is jártam,
de munkát sehol sem adtak nekem.
Egy jó szóra hasztalan vártam,
nem tetszett talán a bőrszínem.
Egykoron jó voltam bányásznak,
vagy harminc évvel ezelőtt.
A bányák azóta bezártak.
Nehezen kapok levegőt.
Pedig jó munka volt ám az!
Társakkal a föld alatt
csillét toltam a sötétben,
bontottuk a szénfalat.
Nekem soha nem volt fehér
gallér még a nyakamon.
Beleette magát rögtön
a szénpor, meg a korom.
Most már nem a szénpor a baj -
gallérom sincsen nekem.
Annyi most már otthon a jaj,
szomorú az énekem.
Én Paul Robesontól ismertem.
VálaszTörlésAz én Édesapám is bányász volt.Sajnos fiatalon meghalt.:(
VálaszTörlésNehéz a bányászok élete:-( Sajnálom. Akkoriban nem igazán foglalkoztak az egészségügyi előírásokkal.
VálaszTörlésHát nem. Egy ideig volt úgy, hogy énbelőlem is bányageológus lesz, aztán másként alakult (szerencsémre, mert lehet, hogy ma munkanélküli lennék).
VálaszTörlésVagy már az sem. Állítólag a keszon levegőjétől lyukacsosodott ki a tüdeje az édesapámnak is.:(
VálaszTörlésJobb hogy nem bányageológus lettél.