A vén Tisza partján
reggeli fényben úszik a tábor.
A zápor elállt,
de a friss levegőn még nedves a sátor.
Sáros a föld,
és a sárba borultak a tiszta edények.
Víz cseperészget a fákról.
Éjjel a tábortűz elenyészett.
Egy takarítja a sátrat, másik árkokat ás,
ő pedig ott kereket pumpálna fel újra.
Pattog a tűz már, kávé illata száll,
és a csapat égre tekintve készül az útra.
Mind, aki jön ma, mind idegyűlt már lassan,
zörren a váz és kattan a lánc,
csendül a csengő, füttyszó harsan.
Végre a nép nyeregbe száll.
Tegnap százan mentek, mára két fele válnak:
Van, aki látni indul a távoli várat,
mások szomjasak lettek:
ők csak korsót fogni tekernek
a két faluval arrébb lévő korcsmába.
Mintha az ősök szelleme
ébredt volna újra világra,
úgy pattannak gyerekek, öregek,
s ülnek a drótparipára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.