Népítélet

Polgáraim!
Négy bűnös áll itt előttetek.
Egyiküknek - rátok vár - kegyelmezzetek!E kettő itt a jobbomon házasságtörő.
A férfit a férj már a birtokán tartóztatta föl.
Az én dolgom, hogy most titeket megkérdezzelek:
egyiküknek a kettő közül adtok-e kegyelmet?
Mi légyen sorsa e két bűnösnek, népem, mondd tehát!
S a nép egy ajakként zúgta rá: sorsuk legyen halál!

A jobb kezemnél egy férfi áll, kit sokan ismernek már.
Népszerű, nagyhangú fickó, kinek minden korcsomán
volt tartozása, amit mindig szépen fizetett,
abból, amit csalással, kártyán tőletek elszedett.
Rajtakapni bűnein soha nem tudta senki sem,
ám tegnap előtt az éjszaka csúszott el egy viccen:
addig űzte tréfáit egy utcasarkon ő,
míg a járőr arra járt, és fogyott a levegő.
S, hogy elszabaduljon s megmentse bőrét, talán,
egy nagy kővel a rendvédelmet úgy verte kupán,
hogy ott maradt az utcasarkon vérben fekve ő,
s a következő állomása lett a temető.
S e gyilkosra, haramiára, népem, mondd, mi vár?
És a nép hangosan ordibálja: "Hagyjuk futni már!"

És végül itt, előttetek áll a negyedik:
Ő ideákkal és eszmékkel falvakban kereskedik.
Bűne volt, hogy szót emelt az igazság miatt,
és megdorgálta a haszontalan, léha polgárokat,
hogy szemükkel az örök igét keressék szüntelen,
mert amit itt nyernek a földön lenn, elveszítik fenn.
Mondd csak, népem, e hőzöngőre milyen ítélet vár?
S a nép üvölti, mint az orkán: Halál reá, halál!