Néha kedvem sírni támad,
elmesélném fűnek-fának,
fölírnám egy levelére,
elengedném azt a szélbe,
eldalolnám egy rigónak,
pletykálja tovább a tónak,
tóból folyna a patakba,
elcsacsogná habnak hangja,
patakból egy nagy folyamba,
vinné víznek áradatja,
belefolyna a tengerbe,
elvegyülne vize benne,
Nap hevétől bánat-pára
bánat vízből égre szállna,
felhő gyűlne ott belőle,
szellő fújná távol tőle,
házad fölé kerekedne,
az eső is megeredne,
bánat cseppek ablakodra
hullanának párkányodra,
azt dobolná mind a cseppje,
kora reggel, késő este,
annyira vágyom utánad,
néha kedvem sírni támad
Ez qrvajó vers. Kétségtelen, hogy fejlődsz:-))
VálaszTörlésNekem is tetszik :-)
VálaszTörlésÁmbár nem a rigó, a szajkó pletykás, csak az "egy szajkónak" eléggé nehezen mondható ki.
Nagyon jó vers !!:)
VálaszTörlésNéha, mindenkinek kedve támad sírni.:(
Nagyon jóóóó! :)))
VálaszTörlésJó a rigó is! Minden madár "elcsiripelhet" valami hírt.:)
VálaszTörlés