2011. április 10., vasárnap
Munka nélkül
A konyhában most csönd honol,
a tűzhelyen nem fő holnapi ebéd.
A kályhában tűz nem duruzsol,
a lakásban csak egy lámpa ég.
Egy szelet kenyérre futja;
ma estére már nem jut más.
Apátoknak, ha sikeres lesz útja,
talán elmarad a kilakoltatás.
Bújjatok össze ketten az ágyban!
A két takarót majd egymásra teszem.
Ma már nem lesz hideg a szobában:
jön már a tavasz, nyakamon érzem.
Mennék dolgozni én is, hogyha
működne még az üzem.
Lenne pénz levesre, húsra.
Így semmi nem lesz, azt hiszem.
Pedig hogy vártuk apáddal
azt a nagyszerű reményt!
Harminc éve volt tavaly annak.
Most semmink nincs. S még több a szegény.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A történelem ismétli önmagát...
VálaszTörlésDe csak azért, mert vannak, akik így akarják, mások meg nem gondolkodnak.
VálaszTörlés:((
VálaszTörlés:(( Szomorú!
VálaszTörlésJól mondod Joe, mindig a múltat akarják. Pedig inkább a jövőbe kéne nézni, nem visszafelé.
VálaszTörlés:(((
VálaszTörlésNagyon szomorú..de sajnos nagyon is igaz a vers :(
VálaszTörlés