Hogyha majd egyszer elfogy a reményed,
s nem látod színesnek a tarka rétet,
fejedre fekete gyászfátyol terül,
lelked a mélységes homályba merül,
magad már attól is bűnösnek érzed,
ha parkban a színes virágot nézed,
hiába tudod, hogy harsog a tavasz,
mert szívedben zörög az őszi haraszt,
ha rigó hiába dalolja néked:
"ne mondj le róla, mert szép ez az élet!",
ha mélységbe nézel peremén állva,
és nincs, aki fogna, és húzna hátra,
legyen mégis, ami visszatart téged:
végezd el rád szabott kötelességed!
Szóval hiszel abban, hogy mindenki addig marad itt, amíg el nem végezte a "dolgát"?
VálaszTörlésNem igazán. Ilyen eleve elrendelésben nem. De menet közben az emberek némelyike legalábbis, "összeszed" ilyen feladatokat, akár szándékosan, akár úgy, hogy nem akar vagy nem tud a nyaka közé szakadó dolog elől idejében elugrani. Ha valahogyan a nyakadba került, akkor el kell végezni a feladatot a lehető legjobb képességünk szerint, és nem szabad félbe hagyni.
VálaszTörlésKözel sem biztos, hogy be tudod fejezni, sőt, lehet, hogy beleszakadsz, de csinálni kell (már akinek). Ez tesz emberré (mondjuk többek között).
Vagy valami ilyesmi.
Tudod, hogy van olyan feladat, ami elől nem lehet elfutni.
Én még nem jöttem rá, mi a feladatom itt, ebben a világban.
VálaszTörlésMondhatnék hülyeséget tippként (mellesleg nem olyan nagy hülyeség, ha belegondolok), nem teszem.
VálaszTörlésEz nem eleve elrendelés kérdése - szerintem. Nem felső utasítás - szerintem: biztosító kötél nélkül élünk, és nincs büntető vagy jutalmazó kéz - szerintem.
A "feladat" vagy "kötelesség" sokféle lehet, vagy nem lehet. Nem tudom melyik a jobb. Azt hiszem, vannak, akik jobb lenne mindenkinek, ha nem végeznék/végezték volna, amiről úgy gondolták, hogy feladatuk, vannak, akik nem gondolkodnak, csak teszik a dolgukat, mert megtalálja őket - de ez lehet, hogy túl spirituálisan hangzik.
De az embernek szüksége van a spiritualitásra, és azt igen sokféleképpen megtalálhatja.