2011. április 23., szombat

Harmincöt éves május


Telve volt a hegyoldal apró virágokkal,
mikor utoljára arra sétáltam.
Telve volt a szívem bús nosztalgiával,
mert a régi utcátokban jártam.

Gyakorta járok fel azon a kis lépcsőn,
amit megismertem harmincöt éve már,
sokszor gondolom el magamban merengőn
azt a réges-régi tavaszi délutánt.

Ugyanígy virágzott akkor az orgona,
ugyanígy színes volt sok ezer virág,
amikor utolszor láthattam arcodat.
Azután lett szürke az egész világ.

4 megjegyzés:

  1. (a rossz döntések rossz következményei bizony fájnak)
    A természet szépsége legalább nem változik, arra mindig bizton számíthatunk.

    VálaszTörlés
  2. És attól könnyebb bármi is? Hogy nem rajtunk múlott? Azt hiszem, az sem vigasz.
    Nagy bölcsesség és szerencsés jellem kell ahhoz, túlélni ezt az életet

    VálaszTörlés
  3. Azt hiszem, igen: könnyebb. Így legalább ebben az egy esetben nem kell a felelősségét is hordozni valaminek. Azt mondhatja magának az ember: nem rajtam múlott, nem tehetek róla, és ez nem is csak felelősség elhárítás legalább egy esetben.

    VálaszTörlés

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.