Ma is Ős Ugaron járok,
hogyha magyar földre lépek.
Szennylével telt minden árok,
és a gaz itt mily temérdek!
Csend honol az egész tájon.
Fekete árnyképek lengnek;
lidérces lesz minden álom,
amit csak itt elképzelnek.
Néha átsuhan egy szellő:
azt hihetnéd, itt a hajnal,
a napvilág most már eljő,
kivirrad már madár dallal,
de csak szemetet hord a szél,
csak a mocskot szórja széjjel.
Sokára ér véget az éj.
Nem jön hajnal friss reménnyel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.