Egy felmondás körülményei a Cseppkő utcai Gyermekotthonban

Mint emlékezhetünk, a Fővárosi Önkormányzat két haláleset és egy pedofília-gyanús ügy miatt indított februárban mindenre kiterjedő, általános szakmai vizsgálatot a budapesti Cseppkő utcai gyermekotthonban. A  rendőrség is nyomozást indított, mivel az elmúlt hónapokban az intézmény két lakója is meghalt. A halálesetek kivizsgálása mellett a rendőrségi nyomozás arra is választ  keres, hogyan történhetett, hogy az egyik nevelő rendszeresen vitt haza magával két kislányt az intézetből, anélkül, hogy ezt bármelyik kollégája szóvá tette volna.

A gyermekotthonban tavaly júniusban történt az első szokatlan esemény, amikor kigyulladt egy ágy és hét gyermeket, valamint egy felnőttet megfigyelésre kórházba kellett vinni. A Cseppkő utcai intézmény azonban csak egy hároméves kisfiú tragédiájával került be a köztudatba. A gyerekre november 19-én ráborult egy polc, ennek következtében súlyos sérüléseket szenvedett, kómába került, majd november 24-én lekapcsolták a kórházi lélegeztetőgépről. A gyermekotthon igazgatója egy névtelen levél állítása alapján kirúgással fenyegette meg az alkalmazottakat, amennyiben az esetről nyilatkoznak, az otthon dolgozói ellenben semmilyen fenyegetésről nem tudtak, hiába is kérdezték őket ebben az ügyben.

Egy héttel azután, hogy a 3 éves Dominikre rázuhant egy szekrény, ismét elhunyt a Cseppkő Utcai Gyermekotthon egy lakója. P. Róbert holttestére a Millenáris Park biztonsági szolgálata a talált rá a fűben, ahol feltehetően a szipózásra használt öngyújtó töltőgáz okozta halálát. Ekkor már a rendőrség is kereste az eltűnt kiskamaszt, miután előző nap délután a megbeszélt fél 5 helyett még 6 órára sem érkezett vissza az otthonba.

Az otthon ősszel kinevezett, új igazgatója most sem kívánt nyilatkozni, helyette a fenntartó, Fővárosi Önkormányzat nyilatkozott közleményben.
Eddig az ismert hírek, amik a televízió híradókban, újságokban és internetes cikkekben is szerepelnek.

A hírekbe nem kerültek bele kisebb atrocitások. Olyanok, mint amikor a 16 éves fiúgyermek támadta meg a gyermekfelügyelőt (egy széket vágott hozzá, majd fenékbe rúgta), mert az megkérte rá, hogy a mini hifi berendezését legyen szíves a továbbiakban a saját szobájában, és
kisebb hangerővel hallgatni. Az esetből rendőrségi ügy lett, mivel a nevelő kihívta a rendőrjárőrt, a körzeti rendőr őrszobáról, ahol a Cseppkő utcai nevelőotthont már igen jól ismerik. A jegyzőkönyvet feleségem lemásolta (sajnos, csak saját kézírásával) magának, ugyanis a nevelő, akit a gyermek megrúgott, történetesen a feleségem.

Nyilván ez, és a következő eset késztette az otthon vezetőt (Páger Pál Attilát) arra az elhatározásra, hogy ismét felszólítsa feleségemet: adja be a felmondását. Ez utóbbi esetben feleségem egy csúnyán beszélő gyermek szájára legyintett rá,  aki ocsmány szavakat használt, ahogy nekem elmondta, figyelmeztetésül. A gyerek hisztizését hallotta meg a folyosón az otthonvezető, akinek a gyerek azt mondta: "Kati néni szájon vágott".

Én azt javasoltam mai nap délelőtt neki: Mondja azt, hogy nem teszi, mondjon föl neki az otthon, ő pedig majd pert indít az intézmény ellen, valamint az otthonvezető ellen külön is, aki a másik esetet említve jelezte, hogy annak ő szemtanúja volt. Ez a kijelentés már büntetőjogi eljárás kezdeményezésére is elegendő, ugyanis Páger Pál Attila úr nem volt az eset szemtanúja, ráadásul szándékosan, és rosszindulatúan értelmezte az általa nem ismert előzményeket.

Feleségem egyébként, és nem mellesleg, 50 éves, öt közös (közöttük egy autista) gyermekünk édesanyja, gyógypedagógiai asszisztens, gyermekfelügyelőként dolgozik felmondási ideje alatt jelenleg még május 1.-ig a nevelő otthonban.
Az otthonvezető a mai napon azt mondta neki, amennyiben ragaszkodik hozzá, hogy az otthon mondjon föl, beleírják a felmondás indoklásába, hogy idézem: "rendőrségi ügye van", valamint, hogy "hogy minősíthetetlen hangon beszél felettesével", és "nem tudott jó kapcsolatot kialakítani a gyerekekkel". Az otthonvezető azt is megjegyezte ennek folyamán, hogy  "Attila ügyéből rendőrségi ügy lett."  Erre feleségem megkérdezte: "És, ha én már nem vagyok az otthon dolgozója, akkor mi lesz?" Erre az vezető válasza ez volt: "Akkor majd megszüntetik az ügyet".
A mai "beszélgetés" során figyelmeztette: Amennyiben a gyermekotthon mond föl neki,  felmondásában a fenti események szerepelni fognak, mint például, hogy: "rendőrségi ügye volt" és nem fogják alkalmazni sehol (a "kabátlopási história").  Amikor feleségem megkérdezte az otthonban ez év januárjában munkába állt, próbaidőn lévő otthonvezetőt: "Mondd: te nem félted az itt történtek után az állásodat?" ő csak annyit válaszolt: "Nekem nem kell állás, legföljebb keresek másikat".

A fenti eseménysorozat, valamint a mai nap eseményei és a fenyegetés hatására feleségem úgy döntött, ő adja be felmondását, inkább vállalva a munkahely-keresés bizonytalanságát.