2011. április 28., csütörtök
Tavaszi versvázlat
Miért is kéne cizellálnom
soraimat cifrán, sallangosan?
Nem elég, hogyha csak kiállok,
és elmondom úgy ahogy van?
Hogyha a mezőn sétálok,
és fejem fölött tündököl a Nap,
jobbomon lépked hű társam,
nálam nincs senki boldogabb.*
Ha bármerre tekintek,
és virágzik mindenütt ezer virág,
bizony, mindenkinek beintek
én is, ha szürke neki a világ.
A mező és Nap mindenkinek adott.
A séta néha csak-csak megejthető,
amikor virág is nyílik ott.
Csak a társ hiányzik, mint a levegő.
Ez az egész független attól,
hogyan élsz, mint gondolkodol.
Az ember ilyen alapból:
Nem bírja, ha lélekben egyedül robotol.
*már ide is bekalapáltam, mikor eszembe jött egy régi dal szövege: "Ha künn a rétet járom, és tündököl a Nap, hű társaim közt nálam nincs egy se boldogabb..."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
"Ha bármerre tekintek,
VálaszTörlésés virágzik mindenütt ezer virág,
bizony, mindenkinek beintek
én is, ha szürke neki a világ."
Ez nagyon találó. Intsél be helyettem is!!:-)))
Mindenkinek azé ne ints be!
VálaszTörlésMer?? Az olyan jó, hogy egyszer az életben mindenkinek beinthetünk, aztán majd "mea culpázunk" másnap.:-)))
VálaszTörlésNeked nem fogok :-)
VálaszTörlésEzt gondolom Katának írtad? Nekem nyugodtan, annál egészségesebb leszek.:-)))
VálaszTörlésJa.
VálaszTörlésHa túl sok lenne a kivétel, az már nem szabály ;-)