2011. április 11., hétfő
Sosem értettem
Sosem értettem,
hogy lehet az,
hogy egy ifjú ember átalakul.
Sosem értettem,
hova tűnik a szívből a boldogság.
Sosem értettem,
hogy miért csak a
rossz példákat vesszük mind alapul,
sosem értettem,
hogy miért rohan vesztébe a világ.
Ha az életben
fájdalom ér,
és életed szürke, kemény,
ha csak kegyetlen
nyűgét érzed a köznapi létnek,
ha csak életlen
képeket látsz,
bár tarka virágtól színes a rét,
sose félj, ha szeretsz,
van a létedben
még számodra is remény.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szép vers, passzol a költészet napjához.
VálaszTörlés