Izzó lávatónak vékony, felső kérge,
fortyogó magmának tán tíz ezreléke,
tudatunk, mi tartja kordában az ösztönt,
hogy a káosz minket soha el ne öntsön.
Vékony máz a tudat, hol születnek szavak,
nemesül érzelem, szárnyal a gondolat.
Világokat alkot, és költeményeket;
itt éljük életünk, mindnyájan, emberek.
Kéreg híján a Föld puszta magma lenne.
Izzó fortyogásban nem élne meg benne
sem növény, sem állat, sem pedig értelem,
nem lehetne ember, nem lenne szerelem.
Tudatod, a felszín. Ez ad környezetet,
amiben élheted emberi életed.
Amikor felfeslik, vulkánként tör rajta
keresztül az ösztön: a mélyből a magma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.