Vagyok, voltam, leszek

Vagyok

Az vagyok, mi volna sötét légy a tejben.
Rés vagyok a falban, százas szög a fejben.
Vagyok űr, mi szíved szögletében támad,
s én vagyok az illat, mely hajadból árad.

Én vagyok a hiány, én vagyok a többlet:
szívedben a bánat, fejedben az ötlet.
Szó vagyok a szájban, szálka a szemedben,
Én vagyok a múltad, a jövő testedben.

Voltam

Voltam legény, táncos, hűséges szerető,
voltam gyermek, apa, rugalmas heverő.
Voltam ablak falon, kilátni világra,
voltam munkás, ember, mély magányba zárva.

Voltam sarokpontja széles e világnak,
azt az érzést oda sosem adnám másnak,
voltam megcsalt, s álnok, hűtelen gazember,
egy nem voltam soha: nem voltam nem ember.

Leszek

Leszek öreg ember, ha megérem végül,
leszek múlt, és jövő, mi távolban készül.
Leszek a tisztelet, én leszek a bánat,
ami, ha elmentél itt marad utánad.

Leszek fejfa, karó, szíven általütve,
kinek a kárhozat, másoknak meg üdve.
Én leszek mindenki, akit megszerettem.
Én leszek majd a nincs, hogyha már elmentem.