2011. április 27., szerda
Táncház
Mennyit ér a zene, amíg meg nem szólal?
A hegedűhúr, hogyha nem húzzák vonóval?
Mit ér a hagyomány, ha csak írott malaszt?
Mi az hogy paraszt tánc, ha nem járja paraszt?
Magyar s román falvak ósdi muzsikája,
utolsó prímások rejtett tudománya
Új életre kelt a hegedű húrokon:
régi magyar dalok szólnak az ajkakon.
Tanították nékünk már az iskolákban,
kórusok zengették koncert palotákban,
pódiumról szóltak a magyar dallamok,
sok-sok fiatalban nyomot ez nem hagyott.
Három zenész kezdte, no meg néhány táncos:
ez a zene és tánc nem csak mutatványos!
Jó buli a táncház, hogyha te is járod,
táncolhatsz rogyásig, törjön bele lábod!
Mint a futótűz a kiszáradt réten,
hogyha meggyújtja egy szikra a szélben,
úgy száguldott ez a régi-új kultúra
végig az országon, s nem is volt ok búra:
Hiába keresett, kutatott hatalom
ürügyet tiltásra: nem talált, a barom.
Pedig a tánczene és a táncház élet
maga a szabadság, addig, míg csak éltek!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.