2011. április 7., csütörtök

Hét lépés


Még hét lépésre van időm,
mielőtt elnyel a homok,
mielőtt megtelik véle tüdőm,
s a légszomjba belepusztulok.

Indulhatok előre, hátra:
nem látszik sehol sem remény.
Egyedül nézek a látóhatárra
itt, a semminek közepén.

Legyen egyenes, vagy görbe
nyomom, vagy helyben topogok,
járjak akár körbe-körbe:
csak hét nyomot hagyhatok.

Hét nyom marad majd utánam,
s míg el nem fújja azt a szél,
addig jelzi csak: itt jártam
a pusztaságnak közepén.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.