Még hét lépésre van időm,
mielőtt elnyel a homok,
mielőtt megtelik véle tüdőm,
s a légszomjba belepusztulok.
Indulhatok előre, hátra:
nem látszik sehol sem remény.
Egyedül nézek a látóhatárra
itt, a semminek közepén.
Legyen egyenes, vagy görbe
nyomom, vagy helyben topogok,
járjak akár körbe-körbe:
csak hét nyomot hagyhatok.
Hét nyom marad majd utánam,
s míg el nem fújja azt a szél,
addig jelzi csak: itt jártam
a pusztaságnak közepén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.