Én nem tudom a szavakat úgy összeválogatni,
mint a költők, ügyesen, hogy a vers csinos legyen.
Én képtelen vagyok akképpen rendbe szedni,
mint mások, kik képesek rá, szétesőben lévő életem.
Viharból örvénybe hajózom
- pancser kapitány ismeretlen tengeren -
térkép és iránytű már régen elveszett;
vad szelek szeszélye szabja sorsom.
Lehetne kikötőm, mint másnak,
hová megtér a fáradt tengerész.
A hajófenéken, lenn, kétségek ásnak
folyton. Sötét aljára ész
baltája már nem ér le szétvágni gubancát
fojtó dzsungelemnek, mi benne él:
hadd járja át csak rakterét a fény
hogy elkerülhesse hajóm a romlást.
Nem kell ennek csinosnak lenni,lényeg hogy értsük a verset.Én értem miről szól és ez tetszik!:)
VálaszTörlés