Gyönyörű

Azt mondom, gyönyörű,
nem mondtam semmit sem.
Ruháit levetve pőrére vetkezett.
Szép arcán a derű
ragyogva, fényesen
jelezte, hogy tudja: semmit sem vétkezett.

En bloc

Nyűglődve nem bocsát meg
magának, a semmire
rajzol folyton új arcot,
azt nézi tükör helyett,
elveti tízszer, százszor.
Az egyik talán jó lesz,
gondolja: mindig másik,
a következő talán,
hiába, az se lett jó.

A virágok elnyíltak,
minden szirmuk lehullott,
szirmokkal terítve
a mára elfogyott tér,
ma tarka virágszőnyeg,
holnapra elrothad mind,
addigra új virágok
kell, hogy szirmot szórjanak.

Sok idő elfolyt eddig,
a szirmok majd elfogynak,
a semmi egy darabig
még elérhető marad
önarcképet rajzolni,
azután elfogy az is,
nem marad a semmi sem.

Másnap

Lenéz rám a képem a falon keretben,
hogy' kínlódom itt az asztalom előtt.
Tegnap egész este töményet vedeltem,
hát nehezen szedem most a levegőt.

Bebasztam, nem vitás. Megártott a sok szesz.
A fejem most is mint körhinta, forog,
és hogyha ebből majd sűrű ismétlés lesz,
a család legvégül jogosan morog.

Már nem is hintázik alattam a padló.
A dühöngő vihar elcsillapodott,
csak fejemben nyerít, dobog három vadló.
A kinti világ szürke, megkopott.
Tegnap meglepett, hogy utánam szólt: Halló!
Utoljára régen szólt nekem kokott.

Délután a Bartók Béla úton

Az égen izzott a Nap korongja,
ezer bakancs a platánok alatt
trappolt ismét régi indulóra.
A gyáva nép mind otthon maradt.

A város dübörgött körülöttem,
és rezgett a levegő teste
a hőségtől, amerre csak jöttem.
Messze volt még az aznap este.

Új törvénytől harsogott az újság:
holnaptól már csak egy voks lehet,
és a hírek nem is voltak furcsák,
régről tudták azt az emberek,

hogy életed akkor biztosított,
hogyha szolgálod a maffiát
rabszolgaként, s ahol szád kinyílt, ott
garantáltan nem kapsz több piát.

Nem látszottak utcán koldusok már,
elsöpörte őket mind a rend.
Templomokban fennen zengett zsoltár:
a menet kint félelmet teremt.

Vállalkoznál? Bedolgozó leszel,
annyiért, amennyit mi adunk,
aki vitázik, majd leszerepel,
nem lesz vele többé már bajunk.

Munka nincs, a köz munkája vár rád.
Nem ingyenélő agysebész leszel.
Cipeld magaddal évszázadok árnyát!
A Nagy Vezér a Rendbe beterel.

Itt a Rend, ahol a szabadság van,
tudja nálunk már mindenki jól.
Mások élnek az álomvilágban,
ami eltér a valóditól.

Semmiség

Semmiség,
csak a szokásos kín gyötör.
Nem is ég,
erős vagyok, mint egy ökör,
elmúlik,
mire véget ér az élet.
A túlig
úgysem kísér el már téged.

Semmiség.
Ezen nem segíthetnek a
szentmisék,
ez az alfa és ómega,
az élet
amelyet soha nem éltem
tevéled.
Amelytől ezért csak féltem.

Neonmagányban

Neonmagányban, metrófényben,
harsogó reklám-szendergésben,
fém-műanyag csatazajban
csakis érted éltem, haltam.

Neved írtam folyóra. Égre
rajzolta villám, s mi végre?
Króm és műanyag folyamban
vesztemet már elfogadtam.

Villódzó, sikoltó éjben
tűzvarázsodtól megégtem:
Földre tartó, tüzes  ívben
hamvadtam el szép szelíden.

Neonmagányban, metrófényben
élem-halom most az éltem.
Fény a Naphoz, por a porhoz.
Itt lenn csak a sín sikoltoz'.

Riport részlet

A pályázatra meghívtuk,
hisz' közeli volt a cég.
Ismerjük, benne megbízunk,
ennyi legyen is elég.

Nem ér el egy értékhatárt,
tendereztetni nem kell,
nem tűröm a gyanúsítást,
törvényesen jártam el.

Nincsen itt gyanús momentum.
Nekem tiszta a kezem.
Nem nyilatkozom, és punctum!
Ha mást ír, beperelem.