2014. július 6., vasárnap

Délután a Bartók Béla úton

Az égen izzott a Nap korongja,
ezer bakancs a platánok alatt
trappolt ismét régi indulóra.
A gyáva nép mind otthon maradt.

A város dübörgött körülöttem,
és rezgett a levegő teste
a hőségtől, amerre csak jöttem.
Messze volt még az aznap este.

Új törvénytől harsogott az újság:
holnaptól már csak egy voks lehet,
és a hírek nem is voltak furcsák,
régről tudták azt az emberek,

hogy életed akkor biztosított,
hogyha szolgálod a maffiát
rabszolgaként, s ahol szád kinyílt, ott
garantáltan nem kapsz több piát.

Nem látszottak utcán koldusok már,
elsöpörte őket mind a rend.
Templomokban fennen zengett zsoltár:
a menet kint félelmet teremt.

Vállalkoznál? Bedolgozó leszel,
annyiért, amennyit mi adunk,
aki vitázik, majd leszerepel,
nem lesz vele többé már bajunk.

Munka nincs, a köz munkája vár rád.
Nem ingyenélő agysebész leszel.
Cipeld magaddal évszázadok árnyát!
A Nagy Vezér a Rendbe beterel.

Itt a Rend, ahol a szabadság van,
tudja nálunk már mindenki jól.
Mások élnek az álomvilágban,
ami eltér a valóditól.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.