Hiába indulok korán villamoson,
vagy mehetek munkába minden nap gyalog,
ha szívembe a kétség folyton beleoson,
és soha nem értem, mi célból is vagyok.
Versnek mondott dolgokat írok,
és naponta munkát is végez két kezem;
verseimben néha bosszankodom, sírok,
közben folyton csak dolgomat teszem.
Ebből állna csak az egész élet?
"Küzdeni erőnk szerint a legnemesebbekért?"
Ha így van, akkor attól félek,
ebből az egészből senki egy szót sem ért.
Mit ér a szó, ha háton szíj hasad?
A megvallott szép, a hit mondd, mit ér,
ha vasalt csizmád ér gerincet, hasat,
ha hitedet bunkóként forgatod a semmiért?
Hiába indulok itthonról el korán
- nekem ma még megvan az otthonom -,
ha semmit nem és a Biblia, Korán,
hacsak önmagammal meg nem alkuszom.
Most a puszta földön fekve nézem,
amint a Nap az égen delel,
soha meg nem értettem egészen,
ha van, aki tudja, vajon miért nem felel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.