Írjam le, hogyan is zuhantam árokpartra,
hogyan szaggatta a klór tüdőmet cafatra,
hogyan tépte le bal lábamat a légakna,
miként fulladtam bele sárba és a szarba,
amíg a vérhas fájó belemet csikarta?
Írjam, hogyan támadtak húsra a fémszörnyek,
amíg vitéz férfiak örültek az égnek,
s ezrek ajkán zengett az odaúton az ének:
"Eső esik seje-haj, erdei virágra"?
Kérdezzem, miért hoztál, jó anyám, világra?
Írjam, hogy tengerbe merültek acélflották,
túl sok volt a hős és oly kevés volt az ország,
amiért emberek egymás belét ontották,
és küszködtek lövészárkokban, sárban, fagyban,
míg én a rettegéstől ezer halált haltam?
Írjam most le újra, hogy mindez nem csak szólam,
a béke rólad szól, és ugyanúgy szól rólam,
pedig én csak filmen láttam, és olvastam róla,
hogy a víg ajkakon még felcsendült a nóta:
"Amire lehullanak az őszi levelek..."?
Megkínzott embertársaim, Isten veletek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.