hogy legszívesebben arról a fűzfáról írnék,
amely a tótól kicsit távolabb állt,
vagy a folyóról,
amint a homokzátonyok között fut tovább,
esetleg a tengerről,
amely homokdűnék alatt nyaldossa partjait,
és nem tudom, mi az,
amit még el nem mondtam ma itt?
Vajon miért van az,
hogy az ember homokos síkra ér,
szárazra, vagy vízben tocsogóra,
de mindig csak fúj a szél,
és szemedbe hordja a kvarchomokot,
vagy megcibálja hajadat?
És vajon miért van az,
hogy soha nincs senki sem veled
a hidegen égszínkék ég alatt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.