Csalfa fényük emberi szívbe csillog.
Bársony estén felfele száll a sóhaj
néma egekbe.
Régi órák jártak eszében egyre:
nem mehet tán fel soha már a hegyre.
Újra járná, hogyha lehetne, útját
hanga mezőkön.
Hogy' van az, hogy egyre jönnek az árnyak,
eltemetted mára, de visszajárnak?
Esti égen százezer éji csillag
egyre csak ámít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.