Minden visszájára fordul:
ecetet kapsz, és nem vizet,
aki adja, is rád mordul,
ha fejjel lógsz a kereszten,
bár benned barna bánat ás,
s várod, hogy itt, Budapesten
legyen még egy feltámadás.
A csodákban már nem hiszek,
pedig estek már meg velem,
de csak azt adták e hitek,
hogy véresen lóg a belem.
Ha eltűnnének a szögek,
a kín fogyna, amit érzek,
de hiába mind a szöveg:
ha fejre esem, elvérzek.
Három napig tart a csoda,
nem többet, nem kevesebbet,
s jön az utolsó vacsora,
hogy megehesd levesedet.
Nyitva áll a pokol szája,
míg fent maradsz a kereszten.
S irgalomnak nincs hazája
Palesztinában, sem Pesten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.