billegni járdaszélen,
hogyha hagyják.
Nevetni porszemen a fényben,
bámulni küszködő kis hangyát,
repeső kezekkel markolni semmit.
Az élet nem adott, csak ennyit,
nincs szerelem, tudás, Isten.
Még a mindennapi lét sincsen.
Nevetni mégis teli szájjal,
ingerkedni a nagyvilággal,
néha önfeledten felkacagni.
Nem tudni, hogyan kell,
így soha föl nem adni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.