Nem a lélek mérnöke
a költő: a szó mágusa.
Mindegy, hogy megértik-e,
fejében dúl a tusa
gondolat és szó között,
ha bűnös, ha bűntelen,
hogyha beleköltözött
agyába a végtelen.
Nem festett egekbe lát,
azt nézi, mi az igaz.
Ember, tévedhet tehát,
és számára nincs vigasz,
mert olyan sok a nyomor,
és az öröm oly kevés.
Sok vers azért oly komor,
mert marad a szenvedés.
Nem tudja, hogy hol az út,
még magáét sem leli.
Kék eget keres, azúrt,
ha a felhő elfedi,
hogyha esik, vagy ha fúj,
vagy szél játszik tó vizén.
Régi a gondolat? Új?
A költő ember. Mint én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.