vagy szikla áll az öregtorony alatt;
udvarunkon az ásott kút kiszáradt,
vagy kert hűvösében még forrás fakad?
Mert évek óta külön fekszünk este,
és reggelenként már külön indulunk,
hiába van arcunkra mosoly festve,
külön megyünk, habár közös az utunk.
Jó lenne még, ha egymás mellett élve
együtt is élnénk életünket végig,
sivár jövőtől többé sose félve,
és az ember szíve csak néha vérzik
a szépségre sokszor ráeszmélve.
Talán vannak, akik tényleg így élik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.