csak pár csillogó üvegcserép.
A szél játszott holmi buta dallamot,
és álma járt eszében még.
Tompán zizzent fejében kósza gondolat,
hogy holnapra már nem lesz tovább,
de lerázta magáról mind a gondokat:
volt ő már ennél is ostobább.
A napfény átszűrődött a levelek között,
de nem gondolta azt, hogy mindez jól van,
mert szívébe most a bánat beleköltözött,
amikor a bőrönd puffant lent a porban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.