Száraz szél jön újra.
Hogy a vetés kinő,
majd jég veri, bújva
próbálja az ember
átvészelni megint,
mert felállni nem mer:
egy kéz majd rálegyint.
Megfordult az idő.
Fordult itt már párszor.
Rongyos a háztető,
a Hold bevilágol,
az eső becsorog.
Nincs, ki befoltozza.
Elfújja a vihar,
nincs, ki visszahozza.
Megfordult az idő,
nem mi fordítottuk.
Hogy fogy a levegő,
páran ordítottuk:
szerencsétlen népem!
Ezt tán nem kellene!
Mert kimászni kéne,
nem be, a verembe!
Megfordult az idő,
megint jön a sötét.
Amire majd benő
feje, kerül sörét
farába népemnek,
és nekem magamnak.
Fú a keleti szél.
Megmaradni! Magnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.