ahogyan buckáikon a fű kihajt.
A sós szél zúgása éppen
kifújt fejemből minden dalt.
Néhány sirály szállt a szélben,
rikácsolásuk a morajba fúlt.
Elmondhatom, hogy éltem,
amikor a világ saját hamvába hullt.
A homokdűnéket néztem,
ahogyan vándorol a homok,
nem is értettem egészen,
miért vagyok ennyire konok.
Szemembe tűzött a Nap az égről
- sápadt felhő fátyolozta el -,
és tudtam én már nagyon régről:
kérdéseimre csak a semmi felel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.