pedig az kellene legyen otthonom.
Magamat gyakran egyből,
ha eszembe jut, oda gondolom.
Sziklameredélyek tetején,
ahol a keselyű se' jár
élhetnénk ketten, te meg én,
ha szívünk akkor egymásra talál.
S nem írtam még a völgyről,
amely a hegylánc mögött található,
a szakadék fölött a tölgyből
ácsolt hidat ellepi a hó.
Arra csak egy út vezet,
át a hágón, a gerinc fölött,
és senki nem nyújt ott kezet,
ahol a csúcs ködbe öltözött.
A kriptáról neked már írtam.
Lehetett volna kis szoba talán,
megmondom egyenesen, nyíltan.
Semmi sincs fehérre festett falán.
Ablakán nem tűz be fény soha;
örök homályba öltözött
ez az egész létnyi kis szoba,
mint szívem, hogy beleköltözött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.