amikor már késő őszre járt.
Elkelt már rajtam a nagykabát,
szívem egy találkozásra várt.
Rólam mindig csak szakadt a víz,
amire az este véget ért.
Első csókja fanyar szilvaíz
volt, oda nem adnám semmiért.
Kora ősztől késő tavaszig
állandóan meg voltam fázva.
Néha csak dünnyögtem dalaik,
rekedt-hamisan, tétovázva,
de legényest jártam hajnalig,
mintha meg lennék babonázva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.