"Tükröt dobtam én a rétre",
mint egy sima tó, hevert ott.
Csillog rajta a Nap fénye,
ahogy' szívemen csillogott.
Megláthatta magát benne
az éj minden csillag-éke.
Hogyha még ma is ép lenne,
felhők fölé sütne fénye.
Fölé hajolt egy-két ember,
arca nézett onnan vissza:
saját arcod szemmel nem ver,
míg szemed más arcát issza.
Csizmás lábbal rátapodott,
sarkon fordult rajt' az élet.
Most csak cserepét kapod ott,
bármennyire keresgéled.
Tiszta tüze mély bíbor lett,
mint a vér, ha szívből cseppen,
s vele szivárog az élet.
De pár tükörképet csentem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.