a szélire, hogy ott lógázzam lábam.
Csillagvilág-csodákban elmerülnöm,
hogy messzire kerüljön el a bánat.
hogy a magas vízoszlop súlya alatt
szét ne feszítse szívemet az álom,
amely évek során még benne ragadt.
Talán csak egy ölelésre kell várnom,
amely hosszú és forró, mint az élet,
oly simogatón gyengéd, mint a bársony,
hogy kiűzi belőlem a rémet,
mire túljutok minden forró lázon,
és elérem majd utamon véget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.