hogyan pereg le a homok
a buckák oldalán,
amelyek tetején a fű zizeg.
Még sohasem értettem ám,
miért vagyok ilyen konok,
hogy csak várom, jön talán,
amiben már régen nem hiszek.
Minden évben odébb mennek
a buckák egy pár méternyit;
elvándorolnak helyükről hosszú időn át.
Én sohasem tartottam magamat szentnek,
most is csak a domb alján fekve
hallgatom a lepergő homokszemek dalát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.