hogy' kínlódom itt az asztalom előtt.
Tegnap egész este töményet vedeltem,
hát nehezen szedem most a levegőt.
Bebasztam, nem vitás. Megártott a sok szesz.
A fejem most is mint körhinta, forog,
és hogyha ebből majd sűrű ismétlés lesz,
a család legvégül jogosan morog.
Már nem is hintázik alattam a padló.
A dühöngő vihar elcsillapodott,
csak fejemben nyerít, dobog három vadló.
A kinti világ szürke, megkopott.
Tegnap meglepett, hogy utánam szólt: Halló!
Utoljára régen szólt nekem kokott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.