Hittem én, hogy szólnak örökre dolgok.
Szálltak évek, múltak a régi percek,
s változom én is.
Nem tudom, hogy mit hoz a csalfa holnap.
Nem tudom, hogy higgyek-e még a szóknak.
Életemnek friss, ragyogóbb világa
rám derül újra?
Lent, a porban kúszik a féreg álma,
lepkeként már holnap az égre szállna
hátrahagyván mind, ami régen elmúlt.
(Újra, meg újra.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.