2014. augusztus 10., vasárnap

Felnőtt-lét

Felnőtt vagyok én is.
Nem tudom, mi végre
tekintek föl mégis
a csillagos égre.

Mintha még jöhetne
olyan, ami nem volt,
és még nem követne
élőt, aki elholt.

Mintha várhatnék még
valami csodára,
ami nem volt már rég,
s jöhet nemsokára.

Ragyogó napfényt és
csendes nyári eget,
szeretet, féltést
még adni eleget.

Pedig most is esett.
Csupa víz az utca.
Csurom víz lehetek,
s nem mehetek futva.

A földet kell néznem,
nem a sötét eget,
sok tócsát, remélem,
így kikerülhetek.

Hiába szegem le
a földre fejemet
látom tükröződve
a csillagos eget.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.