Felnőtt vagyok én is.
Nem tudom, mi végre
tekintek föl mégis
a csillagos égre.
Mintha még jöhetne
olyan, ami nem volt,
és még nem követne
élőt, aki elholt.
Mintha várhatnék még
valami csodára,
ami nem volt már rég,
s jöhet nemsokára.
Ragyogó napfényt és
csendes nyári eget,
szeretet, féltést
még adni eleget.
Pedig most is esett.
Csupa víz az utca.
Csurom víz lehetek,
s nem mehetek futva.
A földet kell néznem,
nem a sötét eget,
sok tócsát, remélem,
így kikerülhetek.
Hiába szegem le
a földre fejemet
látom tükröződve
a csillagos eget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.