Mint a medve egykor láncon,
gúzsba kötve járom táncom.
Jobbra lépek, balra lépek,
hadd nevessenek a népek.
Olykor nekikeseredve
morgok, mint a barna medve.
Olyan zavaros a fejem,
nem találom sosem helyem!
Mondják: ne légy morcos medve,
akinek sosincs jó kedve!
Egyre csak topogod táncod,
és csörgeted rozsdás láncod.
De én, mint a medve láncon,
porban billegem el táncom.
Néha ritmust vét a lábam,
s elfeledem: egykor szálltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.