ami adatott, az úton végigmennem.
Meredek volt az út, szégyen és gyalázat:
hiányzott volna, vagy sok volt az alázat?
Mert hiába vártam, hogy majd jobbra fordul,
a sors és mind elfogy, aki csak rám mordul.
Arra mentem mindig, amerre világolt,
és szívemben néha a félelem lángolt.
Kérni ritkán kértem, és csak ritkán kaptam,
remélem, hogy mindent mindig visszaadtam;
jóval nem maradtam adósa senkinek.
A rosszra meg nem én, talán majd más fizet.
Segítettem, hogyha kellett, és megkértek,
ha nagyon megszidtak, futottam a rétnek,
hegynek vagy folyónak, bújtam barlangomba.
Úgy nőtt a bánatom, mint erdőn a gomba.
Kalapáltam követ, faragtam programot,
elvégeztem mindent, amit más rám hagyott.
Még mindig nem tudom, hogy mindez megérte?
Hogyan állok, ha van, istenem elébe?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.