Besüpped a föld alattam,
és rám dőlnek mind a falak,
amelyeket magam raktam.
De nem tartóztathattalak.
Térdig aszfalt fogja lábam.
Lépnék, rajta lóg az álom.
Fénylő napon, éjszakában
egyre groteszk táncom járom.
Vereslik az ég felettem,
talpam alatt izzó pokol.
A jövőmet elfeledtem,
a múltam meg engem okol:
Jövőm saját múltam fogja,
mint nyakamat kemény járom.
Vagyok vágyaimnak foglya:
táncomat béklyóban járom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.