Gyakran siklik félre minden
egy szempillantás alatt.
Ítélsz, ítéllek, mint Isten,
és a létből mi marad?
Szívemmel fordulok feléd:
azt gondolod, támadok,
hátulról döfök kést beléd.
Pedig nincs rá semmi ok.
Elhangolódtak a húrok.
Csak a semmi rezonál.
Az ölelés már csak hurok,
ha közöttünk semmi áll.
Szerelemből megvetés lesz,
bátorságból félelem,
út nem vezet megértéshez.
Oda lesz az életem.
Gyakran siklik félre minden,
helyre hozni nem lehet?
Szemétté lesz minden kincsem?
Miért így élünk, emberek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.