a második napja egész délután.
Na és ha jó lenne, az a kékes szempár
vajon elfogadóbban ragyogna rám?
Ebben én már évek óta nem hiszek,
az ilyesmi csak frusztráció nekem,
amihez nem értek, az csak rám sziszeg,
és az izzadtság csorog fenekemen.
Hiába dugtam össze minden csatit,
ahogyan a nagy könyvben írva vagyon,
nem működött. Mintha egy makacs csacsit
akarnék nógatni, menjen, mert nagyon
igyekeznék már enni egy kis vacsit.
Á! Most is makacs. A francba! Ott hagyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.