Ez a borzadály kísértetiesen emlékeztet egy hosszabb sorokban megírt, hasonló módon a megszólalásig szonett-szerű (azután már nem) versre, amannak ihletésére szösszentettem:
Léna lajbija
Nem hiszem se én azt,
de mást se', gondolod:
ha lajbid gombolod,
hiába mind malaszt.
Ha kifelé, persze,
mert befelé az más,
ott a végállomás,
elfogy ember mersze.
Ebből jön a béke
a vers az szó csupán,
itt ne keress bután
értelmet majd mégse'!
Ha Léna apja élne,
tenné azt Budán.
(A sárkányt kifelejtettem, de azt gombold bele Léna lajbijába!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.