Ritkábban előre, gyakrabban hátra.
Tekervényes, göröngyös utamon
kevésbé várok már holnapra, mára.
Megrohannak néha az emlékek,
vérem pezseg, vagy majdnem sírok;
néha csak abból tudom, hogy élek,
ha szinte magammal sem bírok.
"Mélységes mély az időnek kútja".
Ásni az alján nem nagy élvezet:
egykor volt döntések tévútja
kacskaringósan a mába vezet.
Vissza nem mehet rajtuk senki,
hiába választott rossz irányt:
a bejárt utat nem kell szeretni,
az ösvényt, amelyet lábad már kivájt.
Én folyton az időben utazom.
Élnék inkább jövőben, mában;
mert ezen a robogó vonaton
zárva az ajtó, le nem szállhat
senki, hogy helyben maradjon.
Még Faustnak sem sikerülhetett.
Én folyton az időben utazom,
de ki emeli szívemre a hegyeket?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.