Jorge Louis Borges: Adam Cast Forth

Jorge Louis Borges: Adam Cast Forth

Was there a Garden or was the Garden a dream?
Amid the fleeting light, I have slowed myself and queried,
Almost for consolation, if the bygone period
Over which this Adam, wretched now, once reigned supreme,
Might not have been just a magical illusion
Of that God I dreamed. Already it's imprecise
In my memory, the clear Paradise,
But I know it exists, in flower and profusion,
Although not for me. My punishment for life
Is the stubborn earth with the incestuous strife
Of Cains and Abels and their brood; I await no pardon.
Yet, it's much to have loved, to have known true joy,
To have had -- if only for just one day --
The experience of touching the living Garden.

Jorge Louis Borges: Ádám előre tekint

Álom volt csupán, vagy az a Kert ott volt?
Az esthomályban elmerengve kérdem,
lehet-e még vigasz, és lesz-e érdem
meglelni, ahol e roncs uralkodott?
Lehet, hogy nem csak egy varázsos álom,
Isten, amit láttam én. Már nem tudom,
hogy pontos-e a tiszta Paradicsom
képe elmémben, de létezik, látom,
virágzón és gazdagon. Csak nem nekem.
Mert büntetés lesz a Föld az életért,
a vérfertőző viszályért, amelyben
Káin és Ábel, meg törzseik élnek.
Nem várok kegyelmet. De már szerettem,
- csak egy napot - az maga volt az Éden.