Vitorlájába még a szél kapott,
de a táj körülötte már halott
volt. A száraz puszta senkit sem vonz.
A csatornavíz egyre csak fogyott
a siklóhajó feneke alatt,
ahogy vörös partok között haladt.
Tudta jól, már csak kis időt lopott.
A csatornák is kiszáradnak mind.
Az élet lassan végleg véget ér,
újabb ezredéveket nem remél
a faj, amelynek immár búcsút int
a Mars-béli, vöröslő, puszta táj,
ahol nyoma sincs, csak emléke fáj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.