2014. augusztus 16., szombat

Nagyréz-oldal

A Kálkápolna-Recsk szárnyvonalon
egy nő mered ki az ablakon
az októberi ködbe.
Közeledik a Darnó hegy.

A fiatal férfi, két üléssel odébb
valami szakkönyvet lapozgat.
A nő már beszélt vele.
Tudta, egyetemista.
Szakdolgozatához gyűjt anyagot
majd a Darnó hegyen,
a Nagyréz oldal párnaszerű kövei között,
majd bejárja a patakvölgyet is
a szemben lévő völgyben,
ahol a szellemek tanyáznak.

Már teljes a sötét,
amikor Sirokon túl elhalad a vonat
a Darnó hegy árnyékszerű tömbje mellett.
Balra, a patakvölgyben volt a tábor,
ahol a nő apja halt meg.
Az egyetemista nem is hallott még róla.
Ha végigkalapálja a patakmedret,
és meglátja a szakadozó szögesdrótot,
a belépni tilos táblával, lepődik csak meg.

Kérdezősködni fog, de senki nem válaszol neki
még legalább tíz évig, amíg el nem jön
egy újabb,
átmenetileg szabadabb társadalom.
Addig még megkalapál egypár követ,
megnősül, munkát vállal és vált.
Gyerekei lesznek és egy ideig
még nem támadják éji démonok.

Azok csak további húsz év múlva
vesznek erőt rajta,
amikor sorra veszi újra és újra,
hol is ment tévútra
minden.
De akkor mindez már a múlt lesz.
Sőt: az a szabad jövő,
amelyre még tíz évet várni kell,
már szintén a múlt lesz újra.

Egy napja van bejárni a hegyet,
meg egy fél napja van a patakvölgyre.
Azután indul vissza a vonatja.
Talán el sem jut a szögesdrótig.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.