2014. augusztus 24., vasárnap

A második szűk esztendő

Minden illat elpárolgott párkányomról,
csorba pereméről. Elszállt minden madár.
Ami ablak megnyílt, mára mind zárva már,
titkos neved nem súgja szél. Már másról szól.

Ismét beköszöntött a hét szűk esztendő.
Üres jászol előtt bőg a sovány barom,
meddig tart még puszta léte, azt sem tudom:
eső híján sárgán zörög a legelő.

Szél döngeti üres pajtám. Szalma sincsen.
Messzire repültek innen el a gerlék,
puha tollpihéik színe már csak emlék,
s minden zugot kifosztott egy gonosz Isten.

Sötét égen szürke varjak serege száll,
minden még élő fiókát majd megtalál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.